Elosztói vagy átviteli hálózat: melyik szabálykönyv és melyik adatkör az irányadó a tároló csatlakozásánál?
Egy akkumulátoros tároló hálózati csatlakozásánál az első, mindent eldöntő kérdés nem a berendezésé, hanem a fizikai csatlakozási ponté: az elosztói vagy az átviteli hálózaton lép-e be a projekt. Ez határozza meg, melyik szabálykönyv az irányadó, melyik engedélyeshez kell fordulni, milyen eljárásrend és díjszámítás vonatkozik a beruházásra, és azt is, hogy a szabad kapacitást melyik hivatalos adatkörből lehet előre kiolvasni. A magyar rendszerben ezt az elhatárolást elsődlegesen egyetlen érték húzza meg: a 132 kV-os feszültségszint.
Az írás célja, hogy a köznyelvi „rácsatlakozunk a hálózatra” fordulatot lebontsa a tényleges jogi és eljárási rétegeire. Végigvesszük, hol húzódik az elosztó és az átviteli rendszerirányító közötti határ, mit tartalmaz a két negyedéves adatközlés (a V435C és a V535C), melyik szabályzat érvényes a csatlakozás szintje szerint, és milyen költség- és biztosítéki következményekkel jár a döntés. A cél nem a teljesség, hanem a helyes sorrend: melyik kérdést kell előbb feltenni, hogy a többi eldönthető legyen. Minden állítás mellett jelöljük, hogy hatályos jogszabályból levezethető tény, vagy olyan pont, amelyet forrás hiányában szándékosan nem állítunk biztosnak – mert a hálózati csatlakozásnál a rossz feltevés drágább, mint a hiányzó adat.
A csatlakozás fizikai feszültségszintje dönti el az irányadó szabályozást. A magyar rendszerben a MEKH a 132 kV-os és annál nagyobb feszültségű vezeték vagy berendezés közcélúságáról dönt (VET 25/A. §), és a MAVIR hálózatfejlesztési terve is a 132 kV-os és nagyobb hálózatra készül. Efölött jellemzően az átviteli rendszer és az Üzemi Szabályzat, alatta az elosztói hálózat és az Elosztói Szabályzat az irányadó.
A rendelkezésre álló szabad betáplálási kapacitást két hivatalos adatkör közli negyedévente: a V435C az átviteli rendszerirányítóé (MAVIR), a V535C az elosztói engedélyeseké. Jogalapjuk a 14/2025. (IX. 3.) MEKH rendelet (a 4/2026. rendelettel módosítva). A szabad kapacitás kiosztása 2026-tól egységes, díjköteles pályázati eljárás keretében történik (2/2026. MEKH rendelet).
- DSO/TSO határ
- 132 kV
- Átviteli adatkör
- V435C (MAVIR)
- Elosztói adatkör
- V535C
- Adatközlés
- negyedéves
- Jogalap
- 14/2025. MEKH r.
- Kapacitáskiosztás
- 2/2026. pályázat
A fizikai szint dönt, nem a projekt mérete
A villamosenergia-hálózat nem egyetlen, homogén rendszer. Az átviteli hálózat a nagy távolságú, nagy feszültségű gerinc, amelyet Magyarországon a MAVIR üzemeltet; az elosztói hálózat a fogyasztókhoz és a kisebb termelőkhöz vezető, alacsonyabb feszültségű rész, amelyet a területileg illetékes elosztói engedélyesek (például az E.ON, az MVM Émász, az OPUS TITÁSZ) kezelnek. A kettő közötti határ nem adminisztratív besorolás, hanem fizikai: a csatlakozási pont névleges feszültsége dönti el.
A hatályos szabályozás ezt a határt a 132 kV köré rendezi. A VET szerint a MEKH a 132 kV-os és annál nagyobb feszültségű vezeték vagy berendezés közcélúságáról dönt (25/A. §), és az átviteli rendszerirányító a hálózatfejlesztési tervét szintén „a 132 kV-os és annál nagyobb feszültségű hálózatokra” készíti el. A felhasználói (fogyasztói irányú) közvetlen átviteli csatlakozás csak szűk, tételesen felsorolt esetben megengedett – jellemzően 132 kV fölött, vagy 132 kV-on külön feltételekkel (VET 27. §).
A tároló szempontjából ennek az a gyakorlati tétje, hogy a szint választja ki a teljes eljárási univerzumot: a szabályzatot, az engedélyest, az adatközlést és a díjszámítás logikáját. Ugyanaz a 20 MW-os tárolóprojekt teljesen más úton halad, ha egy elosztói középfeszültségű alállomásra, mintha egy átviteli 132 kV-os pontra csatlakozik. A méret önmagában nem dönti el a szintet – a hálózati adottság és a csatlakozási pont fizikai helye igen.
Két adatkör: mit közöl a V435C és a V535C?
A szabad hálózati kapacitás nem tárgyalás kérdése, hanem közzétett adat. A 14/2025. (IX. 3.) MEKH rendelet – a 4/2026. (III. 5.) rendelettel módosítva, hatályos 2026. március 8-tól – kötelezővé teszi a közép- és nagyfeszültségű, legalább 0,5 MW-os, betáplálási irányú szabad csatlakozási kapacitás negyedéves közlését. Az adatszolgáltatás két kódon fut: a V435C az átviteli rendszerirányítóé (MAVIR), a V535C az elosztói engedélyeseké.
A beküldési határidő mindkettőnél a tárgynegyedévet követő hónap 15. napja, és a Hivatal a közzétett adatokat minden harmadik hónap végéig frissíti. Az adatkör tartalma konkrét: település, az alállomás neve, a jogosult neve és törzsszáma, a rendelkezésre álló betáplálási kapacitás (MVA), a tároló vagy segédüzem vételezési kapacitása, a csatlakozás feszültségszintje, az energiahordozó vagy technológia (akkumulátor, szivattyús, sűrített levegős, egyéb), a csatlakozási díj várható mértéke és a működési engedély száma.
Ez az adatkör a helyszínválasztás első, olcsó szűrője: még a telekvásárlás és a tervezés előtt megmutatja, hol van egyáltalán szabad betáplálási kapacitás, milyen szinten és milyen nagyságrendben. Fontos elkülöníteni a hasonló nevű, de más tartalmú adatköröktől: az általános MEKH adatszolgáltatási jegyzékben létező „sima” V435/V535 kód a folyamatban lévő erőművi projektekre vonatkozik, nem a szabad kapacitásra – a kettő nem téveszthető össze (ez utóbbi elhatárolás nálunk közepes konfidenciájú, mert a nyers rendeletszöveg csak a „C” toldalékos kódra volt teljeskörűen visszaellenőrizhető).
| Szempont | V435C – átviteli | V535C – elosztói |
|---|---|---|
| Kötelezett | MAVIR (rendszerirányító) | elosztói engedélyes (DSO) |
| Hálózati szint | jellemzően 132 kV fölött | jellemzően 132 kV alatt |
| Adattartalom | szabad betáplálási kapacitás (MVA) | szabad betáplálási kapacitás (MVA) |
| Gyakoriság | negyedéves, hó 15-ig | negyedéves, hó 15-ig |
| Irányadó szabályzat | Üzemi Szabályzat | Elosztói Szabályzat |
A cikk téziseA tárolóprojekt nem a berendezésen áll vagy bukik, hanem azon, hogy jó szinten, jó szabálykönyv szerint és a valós szabad kapacitás adataira építve indul-e el – a fizikai csatlakozási pont ugyanis egyszerre jelöli ki a szabályzatot, az engedélyest és a díjat.
Melyik szabálykönyv az irányadó?
A VET csak keretet ad; a részletes csatlakozási eljárásrendet két szabályzat tölti ki. A törvény 27. §-a kimondja, hogy a csatlakozás engedélyezésének vagy megtagadásának rendjét „az üzemi és elosztói szabályzatokban foglalt eljárásrend” határozza meg – vagyis a két szabálykönyv párhuzamosan él, és a konkrét ügyben a csatlakozási pont hálózati szintje dönti el, melyik alkalmazandó.
Ha a csatlakozási pont az átviteli hálózathoz (jellemzően 132 kV fölött, illetve a törvényi kivételes esetekben 132 kV-on) kötődik, az Üzemi Szabályzat és a MAVIR eljárásrendje az irányadó. Ha a csatlakozási pont az elosztói engedélyes hálózatához kapcsolódik, az adott elosztó Elosztói Szabályzata érvényes. A tárolóprojekt tehát nem választhatja meg szabadon a szabályzatot: a fizikai csatlakozás rögzíti.
Egy fontos, őszintén jelzett korlát: a jelenleg hatályos Üzemi Szabályzat pontos kiadásszámát és a jóváhagyó MEKH-határozatot ebben a körben nem tudtuk friss, elsődleges forrásból megerősíteni – a történeti (2021-es) kiadás elérhető, de a 2026-ban hatályos állapot kiadásszáma nem igazolt. A szabályzatok konkrét pontjait ezért mindig a döntés időpontjában, az engedélyes aktuális dokumentumából kell ellenőrizni.
A leggyakoribb elcsúszás
A tervezés gyakran a berendezés kiválasztásával indul, és a hálózati szint kérdését későbbre tolja. Ez fordított sorrend. A csatlakozási pont szintje az a döntés, amelyből minden más következik: a szabályzat, az engedélyes, az adatkör, a díjszámítás és a biztosíték nagyságrendje.
Ezért érdemes a projekt legelső lépéseként a szabad kapacitás adatköréből (V435C / V535C) kiindulni, és a helyszínt a hálózati adottsághoz igazítani – nem fordítva. A rossz szinten indított előkészítés a legdrágább újratervezés.
A gyakorlati tapasztalat szerint a projektek nem a berendezés kiválasztásán, hanem a hálózati előkészítés sorrendjén szoktak elcsúszni: a jó eszköz rossz csomóponton, elavult szabad kapacitási adatra építve is megbukik. A hálózati szint tehát nem technikai részlet, hanem a megtérülési modell egyik legérzékenyebb bemenete.
Költségoldal: tételes díj, pályázat, biztosíték
A hálózati szint a költségeket is átrendezi. Az erőművek és a 132 kV vagy annál nagyobb feszültségre csatlakozó felhasználók esetében a csatlakozási díjat tételesen kell megállapítani – nem sztenderd tarifa, hanem egyedi, a tényleges hálózati beruházáson alapuló számítás. Ez a magasabb szinten jellemzően nagyobb és bizonytalanabb díjtételt jelent.
A szabad kapacitás kiosztása 2026-tól egységes, díjköteles pályázati eljárás keretében történik, mind az elosztói, mind az átviteli hálózaton (2/2026. (II. 12.) MEKH rendelet, hatályos 2026. február 15.). A rendelet a csatlakozási jog átlátható, hálózati csomópontonkénti szétosztásáról szól – vagyis a kapacitás nem „érkezési sorrendben”, hanem meghirdetett pályázaton szerezhető meg.
A biztosítéki oldal technológiafüggő. A kiegészítő és határidő-hosszabbítási biztosíték fajlagos benchmarkja energiatárolóra 375 M Ft/MWe, ami eltér a naperőmű (325 M Ft/MWe) és a szélerőmű (406 M Ft/MWe) értékétől. Ez a szám a projekt likviditási tervezésének kemény bemenete: a biztosíték a csatlakozási folyamat része, nem a végén felmerülő tétel.
Tételes díj
A csatlakozási díj egyedi, a tényleges hálózati beruházáson alapuló számítás – nem sztenderd tarifa. Ez nagyobb és bizonytalanabb tétel, mint a kisebb feszültségeken.
Pályázati kiosztás
A szabad kapacitás 2026-tól díjköteles pályázaton szerezhető meg, hálózati csomópontonként meghirdetve – nem érkezési sorrendben osztják.
Biztosíték
Az energiatárolóra vonatkozó fajlagos benchmark; a csatlakozási folyamat likviditási bemenete, amelyet a projekt pénzügyi tervének elejétől számolni kell.
Mit tudunk biztosan, és mit nem?
A témában több, magabiztosan hangzó szám kering, amelyet elsődleges forrás nem támaszt alá. Egy gyakran idézett összefoglaló szerint a DSO/TSO határ „120 kV”, és „mintegy 1100 MW” energiatárolói igény halmozódott fel az átviteli oldalon. A törvény szövege azonban egyértelműen 132 kV-ot rögzít, ezért a 120 kV-os és az 1100 MW-os adatot elsődleges forrás nélkül nem használjuk – a jogszabály megbízhatóbb, mint egy másodkézből vett összefoglaló.
Biztosan állítható: a 132 kV-os határ (VET 25/A. §), a V435C = átviteli és V535C = elosztói adatkör-felosztás és tartalma (14/2025. MEKH rendelet), a 2026-os egységes pályázati kiosztás (2/2026. MEKH rendelet), a 132 kV fölötti tételes díjszámítás és a 375 M Ft/MWe biztosíték-benchmark. Ezek mind hatályos jogszabályból, elsődleges forrásból levezethetők.
Amit nem állítunk biztosnak: a jelenleg hatályos Üzemi Szabályzat és az egyes elosztói szabályzatok pontos kiadásszáma; a „sima” V435/V535 kód teljes szövege; valamint hogy a szigorú átviteli felhasználói feltételrendszer szó szerint kiterjed-e az energiatárolóra is. Ezek ellenőrzése a konkrét projektnél, a szabályzatok aktuális szövegéből kötelező.
A gyakorlati sorrend: mit ellenőrizz, és mikor
Az előkészítés akkor gazdaságos, ha a döntéseket a helyes sorrendben hozzuk meg. Az első lépés nem a berendezés és nem a telek, hanem a szabad kapacitás adatköre: a V435C és a V535C megmutatja, hol van egyáltalán szabad betáplálási kapacitás, milyen szinten és milyen nagyságrendben. Ez néhány óra munka, és megelőzi a legdrágább hibát, a rossz szinten megkezdett tervezést.
A második lépés a szint és a szabályzat tisztázása: a kiszemelt csatlakozási pont átviteli vagy elosztói tulajdonú-e, és ennek megfelelően az Üzemi vagy az Elosztói Szabályzat az irányadó. A harmadik a költség- és biztosítéki keret felállítása: 132 kV fölött tételes díjszámítással, a technológiának megfelelő biztosíték-benchmarkkal (tárolóra 375 M Ft/MWe) és a pályázati eljárás menetrendjével kell számolni.
A csatlakozási díj belső szerkezetét is érdemes korán érteni: a MEKH 13/2025. (VII. 31.) rendelete elkülöníti a „közvetlen”, a „közvetett” és a „kapcsolóállomási” beruházási elemet – minél messzebb esik a telephely a szabad alállomási kapacitástól, annál nagyobb a fizetendő, egyedi költségbecslésen alapuló díj. Ez a helyszínválasztás pénzügyi vetülete: a hálózati közelség nem kényelmi kérdés, hanem díjtétel. A sorrend tehát: adatkör, szint, szabályzat, díj és biztosíték – és csak ezek után a berendezés és a kivitelezés részletei.
Érdemes külön kezelni a két adatkör-családot is, mert a névhasonlóság félrevezet. A „C” toldalékos V435C és V535C a szabad betáplálási kapacitásról szól; a toldalék nélküli V435 és V535 viszont a folyamatban lévő erőművi projektek adatköre. Aki a helyszínt szűri, az előbbit nézi; aki a piaci versenyt méri fel, az utóbbit. A kettő összekeverése hamis képet ad a szabad kapacitásról, és rossz irányba viheti a helyszínválasztást.
Végül a menetrend: a szabad kapacitás kiosztása pályázati eljárás, amelyet legfeljebb 24 havonta hirdetnek meg, hálózati csomópontonként és technológiánként lebontva. Ez azt jelenti, hogy a projekt indításának időzítése is stratégiai kérdés – nem elég, hogy van szabad kapacitás, az is számít, mikor nyílik meg a pályázati ablak az adott csomóponton. A jól előkészített projekt ezt a menetrendet is beépíti a saját ütemtervébe.
A gyakorlatban a folyamat első kézzelfogható dokumentuma a hálózati engedélyes műszaki-gazdasági tájékoztatója: ez adja meg a rendelkezésre álló teljesítményt, a csatlakozási pontot, a díjelemeket és az ajánlati kötöttség idejét. Erre épül a hálózati csatlakozási szerződés, majd – a kiépítés után – a hálózathasználati szerződés. A tároló saját engedélye (a 0,5–50 MW közötti összevont MEKH-engedély) ettől elkülönül, és a kettőt párhuzamos sávon érdemes futtatni, hogy egyik se váljon a másik szűk keresztmetszetévé.
Érdemes reálisan tervezni a bizonytalansággal is. A hálózati szint, a szabad kapacitás és a díjtételek mind olyan pontok, amelyek a projekt élettartama alatt változhatnak: a szabályzatok módosulnak, a kapacitás lekötődik, a díjhatározatok frissülnek. Ezért a döntést nem egyetlen, adott pillanatban lekérdezett adatra, hanem a folyamat egészére kell alapozni – és minden kritikus számot a döntés időpontjában újra ellenőrizni. Ez nem óvatoskodás, hanem a legolcsóbb kockázatkezelés: egy elavult feltevés a hálózati oldalon a teljes beruházás ütemét felboríthatja.
Kulcs-megállapítások
- 01
A csatlakozás fizikai szintje (132 kV a határ) dönti el a szabályzatot, az engedélyest, az adatkört és a díjszámítást – nem a projekt mérete.
- 02
A szabad betáplálási kapacitás negyedévente közzétett adat: V435C az átviteli, V535C az elosztói szinten (14/2025. MEKH rendelet).
- 03
A szabad kapacitás 2026-tól pályázati eljárásban osztható ki mindkét szinten (2/2026. MEKH rendelet), nem érkezési sorrendben.
- 04
132 kV fölött a csatlakozási díj tételes; az energiatároló biztosíték-benchmarkja 375 M Ft/MWe – kemény likviditási bemenet.
- 05
A helyszínt a hálózati adottsághoz kell igazítani, és a döntéskor mindig az aktuális szabályzatszöveget kell ellenőrizni.
Gyakori kérdések
Honnan tudom, hogy elosztói vagy átviteli szintre csatlakozom?
A csatlakozási pont névleges feszültsége dönti el: a 132 kV a jellemző határ. E fölött átviteli (MAVIR, Üzemi Szabályzat), alatta elosztói (a területi DSO, Elosztói Szabályzat) a szint. A pontos besorolást a hálózati engedélyes adja meg a csatlakozási eljárásban.
A törvény a közvetlen átviteli felhasználói csatlakozást tételesen felsorolt esetekhez köti – jellemzően 132 kV fölött, vagy 132 kV-on külön feltételekkel (például a telek közvetlenül szomszédos az átviteli alállomással). Hogy ez szó szerint hogyan terjed ki egy tárolóra, azt a szabályzatok aktuális szövege dönti el.
Mi a különbség a V435C és a V535C között?
Mindkettő a szabad betáplálási kapacitás negyedéves közzététele a 14/2025. MEKH rendelet alapján. A V435C az átviteli rendszerirányítóé (MAVIR), a V535C az elosztói engedélyeseké. Tartalmuk azonos szerkezetű: alállomás, kapacitás (MVA), feszültségszint, technológia, várható díj.
Ne keverd össze a toldalék nélküli V435/V535 kóddal: az a folyamatban lévő erőművi projektek adatköre, nem a szabad kapacitásé. A helyszín-előszűréshez a „C” toldalékos kód a helyes forrás.
Hogyan jutok szabad kapacitáshoz?
2026-tól a közép- és nagyfeszültségű szabad kapacitás pályázati eljárásban osztható ki (2/2026. MEKH rendelet), amely díjköteles, és hálózati csomópontonként hirdetik meg. A közzétett V435C/V535C adatkör megmutatja, hol van egyáltalán mit pályázni.
A pályázatokat legfeljebb 24 havonta írják ki, ezért az időzítés is stratégiai: nemcsak az számít, van-e szabad kapacitás, hanem az is, mikor nyílik meg az adott csomóponton a pályázati ablak.
Mennyi a csatlakozási díj?
132 kV vagy nagyobb szinten a díj tételes, azaz egyedi, a tényleges hálózati beruházáson alapuló számítás – nem sztenderd tarifa. A pontos összeget a hálózati engedélyes műszaki-gazdasági tájékoztatója adja meg.
A díj belső szerkezete a MEKH 13/2025. rendelete szerint elkülöníti a közvetlen, a közvetett és a kapcsolóállomási beruházási elemet – minél messzebb a telephely a szabad alállomási kapacitástól, annál nagyobb a fizetendő díj.
Igaz, hogy a határ 120 kV, és 1100 MW igény van az átviteli oldalon?
Ezt nem erősítjük meg. A hatályos törvény 132 kV-ot rögzít; a 120 kV-os és az 1100 MW-os szám csak másodkézből, elsődleges forrás nélkül bukkant fel, ezért nem használjuk. A jogszabály megbízhatóbb, mint egy másodkézből vett összefoglaló.
Melyik szabályzat pontjait kell néznem?
Az átviteli szinten az Üzemi Szabályzatot, elosztói szinten az adott engedélyes Elosztói Szabályzatát. A pontos, hatályos kiadást mindig a döntés időpontjában, az engedélyes friss dokumentumából kell ellenőrizni – a szabályzatok időről időre módosulnak.
Fontos, hogy a szabályzat kiválasztása nem a projektgazda döntése: a fizikai csatlakozási pont tulajdonosa (átviteli vagy elosztói engedélyes) rögzíti, melyik eljárásrend érvényes. A szabályzatszöveg konkrét pontjaira hivatkozni csak a hatályos kiadásból szabad, mert egy elavult kiadás téves határidőket és feltételeket sugallhat.
Mit jelent a betáplálási és a vételezési irány megkülönböztetése?
A tároló két irányban is használja a hálózatot: betáplál (kisütéskor a hálózatba ad energiát) és vételez (töltéskor a hálózatból vesz fel). A közzétett szabad kapacitás elsősorban a betáplálási irányra vonatkozik, mert az terheli a hálózatot a termelői csúcsokkal egy időben.
A két irány kapacitása nem feltétlenül azonos, és a díj- és biztosítékszámításban is elkülönül. A projekt tervezésekor mindkettőt külön kell egyeztetni a hálózati engedélyessel, mert egy tároló értéke épp a kétirányú rugalmasságban van – ezt a csatlakozási keretnek le kell tudnia fedni.
Elég, ha van szabad kapacitás a kiszemelt csomóponton?
Nem feltétlenül. A közzétett szabad kapacitás pillanatkép, amelyet a Hivatal negyedévente frissít, így két frissítés között lekötődhet. Ráadásul a jelenléte önmagában nem keletkeztet csatlakozási jogot: a kiosztás 2026-tól pályázati eljárásban történik.
A helyes olvasat tehát: a szabad kapacitás adata a helyszín előszűrésére alkalmas, a tényleges hozzáférést a pályázati eredmény és az aláírt csatlakozási szerződés adja meg. Emiatt érdemes több alternatív csomópontot is vizsgálni, nem egyetlen telephelyre optimalizálni túl korán.
Források és hivatkozási alap
- 2007. évi LXXXVI. törvény (VET) – a villamos energiáról; 25/A. § és 27. §. A 132 kV-os közcélúsági és csatlakozási határ.
- 14/2025. (IX. 3.) MEKH rendelet – a betáplálási irányú szabad csatlakozási kapacitás közzétételéről; a 4/2026. (III. 5.) rendelettel módosítva, hatályos 2026.03.08. Adatkörök: V435C (átviteli), V535C (elosztói).
- 2/2026. (II. 12.) MEKH rendelet – a szabad kapacitás kiosztására irányuló pályázati eljárás díjáról; hatályos 2026.02.15. Egységes, díjköteles kapacitáskiosztás.
- MAVIR Üzemi Szabályzat – átviteli szintű csatlakozási eljárásrend. Az aktuális kiadásszám a döntéskor ellenőrizendő.
- Elosztói szabályzatok – az E.ON, MVM Émász, OPUS TITÁSZ és a többi engedélyes eljárásrendje. Elosztói szintű csatlakozás.
Kapcsolódó cikkek a Tudástárban
Több projekt szakmai vezetője. Az AZAR Menedzsment Consultingnál a szakértői és fejlesztői csapatért, valamint a projektmenedzsment-szolgáltatásokért felel: stratégiai tanácsadás, döntés-előkészítés, pályázatírás és pályázati előminősítés, folyamatirányítás, optimalizálás, ellenőrzés, érdekképviselet. Hozzá tartozik a teljes mesterségesintelligencia-kínálat is: AI-stratégia és AI-szoftverfejlesztés, az AZAR Digitális Kapacitás™ program, a digitális munkatársak, az AzarX Pro pályázati platform, valamint a marketingstratégia és a kampánytervezés.